Nők az Európai Unióban>> Frauen in der Europäischen Union >>
Egerszegi Dorottya: Mindennapjaink része a diszkrimináció>>

Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az EU-ban és Magyarországon>>

Fontos tisztségeket betöltő nők az EU-ban>> Vélemények az esélyegyenlőségről Magyarországon>>
Nők Európában-Az egészséges öregedésért>> Hasznos linkek>>
Irodalom>>

 

 

 

 

 

 

 

 

NŐK AZ EU-BAN        

A világ számos országában - így Magyarországon is - a mindennapi élet különböző területein a nők hátrányos helyzetben vannak a férfiakkal szemben.

Számos hatályos jog, rendelet próbál gátat vetni a nők negatív diszkriminációjának, előrelépés azonban mégis az lenne, ha a törvényi rendelkezéseket minél jobban át lehetne ültetni a gyakorlatba.

Ennek megvalósulását az Európai Unió különböző lépésekkel, intézkedésekkel próbálja segíteni. Már az integráció kezdete óta a Közösség napirendjén szerepel az egyenlő esélyek biztosítása, napjainkban az Unió egyik legfontosabb politika célja, hogy a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség ténylegesen is érvényesüljön.

A problémát a tagállamok külön-külön is próbálták kezelni:
Lehetséges megoldásként jelentkezett a pozitív diszkrimináció alkalmazása. Ezt a megoldást Franciaországban vezették be, így próbálták elérni azt, hogy a nők nagyobb számban vegyenek részt a politikai életben.

A diszkrimináció ezen fajtájának alkalmazása segítségével kötelezték a választásokon induló pártokat arra (paritásról szóló törvény), hogy listájukon a nők aránya érje el az 50 %-ot.

Hollandiában törvényi rendeletekkel próbálják elérni esélyegyenlőség érvényesítését, és erőfeszítéseket tesznek azért, hogy ezek a gyakorlatban is megvalósuljanak. Ezt segíti az Egyenlő Bánásmód Bizottsága is, mely egy független testület. A tagállamok különböző intézkedései ellenére az Unió országaiban nem mutat egységes képet a negatív diszkrimináció ellen való fellépés. Legnagyobb különbséget akkor találunk, ha a skandináv, és a mediterrán országokat hasonlítjuk össze.

Köztudott, hogy az északi skandináv országokban a "nőkérdést" sokkal hatékonyabban és eredményesebben kezelik, mint Európa más területein. Megfigyelhető ez munkavállalás területén is. A nők jelentős hányada dolgozik részmunkaidőben, így módjuk nyílik arra, hogy hatékonyan összehangolják a családi életet a karrierépítéssel. Lehetőségük van arra, hogy dolgozni menjenek, kimozduljanak, de ugyanakkor jut idő gyermekeikkel, családjukkal való törődésre is.

Más a helyzet azonban a déli területeken. A mediterrán régió országaiban - Görögország, Spanyolország, Olaszország - még mindig jelentősek a bérkülönbségek, elvétve találni női minisztert, a diszkriminatív álláshirdetések pedig mindennaposak. Bár a skandináv országokban - Hollandia - jelentős előrelépések figyelhetők meg, az Egyesült Államokhoz képest azonban még így is lemaradt az EU.

Ahhoz, hogy ezeket a hátrányokat leküzdje, az Unió az utóbbi évtizedekben számos intézményi feladatot vállalt fel.

Fő problémát a tagállamokban az jelenti, hogy még mindig nem tudnak túljutni azon a régimódi beidegződésen, miszerint a családban csak a férfi az aki dolgozik, és tartja el a családját, feleségét. Ez az oka annak, hogy a nőket állandó diszkrimináció éri női mivoltuk miatt, és kevésbé értékes közösségi tagként kezelik őket. Amíg ezen nem sikerül változtatni, a nők munkavállalása, és az életben való érvényesülése egyre nehezebb lesz.

Mindezt a 70-es évektől kezdve ismerte fel az Unió. Ennek megfelelően lépésről lépésre dolgozták ki az egyenlő bánásmód politikáját, és az azt tükröző irányelveket. Így mára a Római Szerződés 141. cikke, és nyolc irányelv alkotja az egyenlő bánásmódra vonatkozó közösségi jogot.

Összefoglalva tehát elmondható, hogy a megtett erőfeszítések ellenére, az esélyegyenlőség gyakorlati megvalósítása még mindig nem érvényesül teljes egészében, de minden egyes megtett lépéssel, intézkedéssel a cél egyre közelebb kerül.

Forrás:

  • Gyulavári Tamás-Kardos Gábor: Egyenlőbben!, A nők és férfiak esélyegyenlősége az Európai Unóban és Magyarországon; Budapest 2000. (INDOK)
  • Albert Levente-Gyulavári Tamás: Nők és férfiak közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban és Magyarországon (A Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma) Budapest 2000

<<vissza


 

 

 


Frauen in der Europäischen Union


In vielen Ländern der Welt- so auch in Ungarn - befinden sich die Frauen den Männern gegenüber in verschieden Bereichen des alltäglichen Lebens in ungünstiger Lage.

Zahlreiche geltende Rechtsvorschriften, Verordnungen versuchen, der negativen Diskriminierung der Frauen Einhalt zu gebieten, man könnte aber nur vortreten, wenn man die Gesetzesverordnungen besser in die Praxis umsetzen könnte.

Die Europäische Union versucht, bei dessen Verwirklichung durch verschiedene Schritte und Maßnahmen Hilfe zu leisten. Seit Beginn der Integration steht die Sicherung der Chancengleichheit auf der Tagesordnung der Union, heutzutage ist eines der wichtigsten Ziele der Union, die Chancengleichheit zwischen Frauen und Männern geltend zu machen.

Die Mitgliedstaaten versuchten dieses Problem getrennt zu lösen: Eine mögliche Lösung war die Anwendung der positiven Diskrimination. Diese Lösung wurde in Frankreich eingeführt, so versuchte man zu erreichen, dass mehrere Frauen am politischen Leben teilnehmen.

Mit Hilfe der Diskriminationsanwendung dieser Art sind die Parteien bei den Wahlen verpflichtet worden (Gesetz über die Parität), dass der Anteil der Frauen auf ihrer Liste 50 % erreicht.

In den Niederlanden versucht man durch Gesetzesverordnungen die Geltendmachung der Chancengleichheit zu erreichen, es werden Anstrengungen gemacht, damit es auch in der Praxis verwirklicht wird. Dabei hilft auch eine unabhängige Körperschaft, die Kommission für Gleiche Behandlung.

Trotz der verschiedenen Maßnahmen der Mitgliedstaaten treten die Länder gegen die negative Diskrimination nicht einheitlich auf. Die größten Unterschiede findet man, wenn die skandinavischen und die mediterranen Länder miteinander vergleicht werden.

Es ist allgemein bekannt, dass die "Frauenfrage" in den skandinavischen Ländern wirksamer und erfolgreicher behandelt wird als in den anderen Gebieten Europas. Das kann man auch bei der Arbeitnahme beobachten. Bedeutender Anteil der Frauen hat einen Teilzeitjob, so können sie das Familienleben und die Karriere miteinender harmonisieren. Sie können arbeiten gehen, aber zugleich haben sie auch genug Zeit, sich um ihre Kinder, ihre Familie zu kümmern.

Im Süden sieht es ganz anders aus. In den Ländern der mediterranen Region - Griechenland, Spanien, Italien - sind die Lohnunterschiede noch immer bedeutend, man findet nur ab und zu Ministerinnen und die diskriminativen Stellenanzeigen sind ganz alltäglich. Obwohl in den skandinavischen Ländern - in den Niederlanden - bedeutende Vorschritte zu beobachten sind, steht die EU im Vergleich mit den USA noch auch so nach.

Um diese Nachteile zu bekämpfen, hat die Union in den letzten Jahrzehnten zahlreiche institutionelle Aufgaben auf sich genommen.

Das größte Problem in den Mitgliedstaaten ist, dass man den alten Gedanken, dass nur der Mann in der Familie arbeiten und seine Kinder und seine Frau ernähren soll, noch immer nicht vergessen kann. Deshalb werden die Frauen wegen ihrer Weiblichkeit immer diskriminiert und als weniger geschätzte Mitglieder der Gesellschaft behandelt. Solange diese Einstellung nicht verändert wird, können die Frauen immer schwieriger einen Arbeitsplatz finden und sich im Leben durchsetzen.

Die EU ist Anfang der Siebziger zu dieser Erkenntnis gekommen und dementsprechend hat sie von Schritt zu Tritt die Richtlinien und die Politik der gleichen Behandlung ausgearbeitet. So bringen der 141 & des Römer Abkommens und seine 8 Richtlinien das Gemeinschaftsrecht über die gleiche Behandlung.

Zusammenfassend kann man also sagen, dass die Verwirklichung der Chancengleichheit in der Praxis trotz der Anstrengungen noch immer nicht zum völligen Durchbruch gelangt, das Ziel kommt aber mit jedem einzelnen Schritt und jeder Maßnahme näher.

Quellennachweis:

  • Tamás Gyulavári-Gábor Kardos: Gleicher! Chancengleichheit der Frauen und Männer in der Europäischen Union und in Ungarn; 2000. (INDOK)
  • Levente Albert- Tamás Gyulavári: Chancengleichheit zwischen Frauen und Männer in der Europäischen Union und in Ungarn. (Außenministerium der Ungarischen Republik), 2000 Budapest


<< zurück


 

 

 

 

 

 

HASZNOS IRODALOM

 

A CELODIN Zalai Alapítvány irodájában fellelhető könyvek az Európai Unió témakörében

 

1. Farkas Beáta- Várnay Ernő: Bevezetés az Európai Unió tanulmányozásába
JATE - Press Kiadó 1999

2. Horváth Gyula:Európai regionális politika
Dialóg Campus Kiadó

3. Gyulavári Tamás: Európai szociális jog
Osiris Kiadó 2001.

4. Az Európai Unió strukturális és előcsatlakozási alapjai
Interpress Vállalat 2003.

5. Szerk: Blahó András: Európai integrációs alapismeretek
AULA Kiadó 2002.

6. Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról
Magyar Országgyűlés 2002.

7. Gazdag Ferenc: Európai integrációs intézmények
Osiris Kiadó 2003.

8. Horváth Gyula: Regionális támogatások az Európai Unióban
Osiris Kiadó 2001.

9.Szerk: Flamm Benedek László: Kulcs a sikeres Eu-pályázatokhoz
Euro Info Service 2002.

10.Szerk: Gregó Zsuzsanna- Szilágyi István: Gazdasági kohézió és strukturális politika az Európai Unióban
Veszprémi Egyetem Társadalomtudományok és Európai Tanulmányok Tanszék 2002.

11.EU- csatlakozás 2004
Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 2003

12. Hetényi Géza- Stelbaczky Tibor- Zalai Csaba: Az Európai Unió támogatási politikája
Press Publica Kiadó /Útmutató könyvek/ 2001.

13.Szerk: Kende Tamás- Szűcs Tamás: Az Európai Unió politikái
Osiris Kiadó 2002.

14. Madari Ákos: E, mint Európa
Euro Info Service 2002.

15. Borbély Szilvia: Útban a szociális Európa felé
Magyar Szakszervezetek Európai Integrációs Bizottsága 1998.

16. Rapcsák János- Heil Péter: Phare- kézikönyv
Osiris Kiadó 2002.

17. Losonczi Lívia: EU - kalauz, az Európai Unióról kezdőknek és haladóknak
Euroatlanti Stúdió Kft. 2000.


TANULMÁNYKÖTETEK

Tanulmánykötet I.:


1.Gyulavári Tamás : Nők és férfiak esélyegyenlősége az Európai Unióban és Magyarországon
Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 2000.

2.Albert Levente- Gyulavári Tamás: Mit tesz az EU a nők és a férfiak esélyegyenlőségéért?
In: Esély 2001/2

3. Az esélyegyenlőség helye a közösség politikái között

 

Tanulmánykötet VI.:

1.Duncan Simon: Az esélyegyenlőség politikájának gátja az Európai Unióban
In: Esély 1998/ 1.

2. Gyulavári Tamás: A nemek közötti esélyegyenlőség az Európai Unióban
In: Esély 1997/3.

3.Tóth Andrea: "Lehet-e egy fiúból miniszterelnök?"- A nők részvételének változásai az európai országok döntéshozatalában
In:Info- Társadalomtudomány 1995/május

 

<<vissza


 

 

 

 

 

 

<<vissza