Nők a családban>> Nők a közéletben>>
Esélyegyenlőség>> Nagy Beáta: Karrier női módra>>
Nők a munkaerőpiacon>> Ungarische Frauen auf dem Arbeitsmarkt>>
Belinszki Eszter: A munka nemesít?>> Spéder Zsolt: Szegény nők és férfiak>>
Józan Péter: A nők egészségi állapotának néhány jellemzője>> TÁRKI Női adattár>>

Civil női szervezetek listája>>

Hasznos linkek>>
Irodalom>>















 
Nők a családban>> Frauen in der Familie in Ungarn>>
Tóth Olga: Családformák és együttélési minták a mai magyar társadalomban>> Pongrácz Tiborné-S. Molnár Edit: Gyermekválalási magatartás alakulása>>
 

 

<<vissza

 

 

 

 

 


Magyar nők helyzete a családban


Az utóbbi évtizedekben, főleg a rendszerváltás után az ország társadalmi-gazdasági feltételei jelentősen átalakultak; ezzel párhuzamosan pedig a nők társadalmi, munkaerő-piaci helyzete, valamint családban betöltött szerepe is átértékelődött.

Köztudott, hogy Magyarországon a rendszerváltás előtti évtizedekben - munkanélküliség nem lévén- szinte mindenki dolgozott. Csak a "dolgozó nőt" tekintették a társadalom értékes tagjának, ennek következménye pedig a háztartásban tevékenykedő, házimunkát végző nők negatív minősítése lett.
Ez a megítélés a rendszerváltozást követő években sem változott. Míg korábban a tömeges munkába állítás volt az oka, napjainkban az anyagi gondok játszanak közre abban, hogy a családok egyre inkább a kétkeresős családmodellt választják. Pedig a többség - mind a férfiak, mind a nők - a hagyományos szerepvállaláson alapuló családi berendezkedést tartja ideálisnak. Ennek magyarázata az, hogy a magyar anyák lelkülete hagyományosabb, mely azt jelenti, hogy a családi élet fontosságát mindennél előbbre helyezik és nagyon kevesen tartják a munkahelyi karriert, előmenetelt meghatározónak.

Összegezve elmondható, hogy manapság hazánkban - megfelelő anyagi háttér miatt - csak kevés család engedheti meg magának, hogy a nő feladja kereső tevékenységét, és minden idejét a gyermeknevelésnek, családjának szentelje. Mindezek miatt sokkal több teher hárul rájuk, mint a férfiakra, hiszen meg kell felelniük mind a családi, mind a munkahelyi elvárásoknak. Magyarországon általános tapasztalat, hogy a nők - munkájuk mellett - nagyobb részt vállalnak az otthoni feladatokból, mint a férfiak. Felmérések alapján, - melyekben megbecsülték az otthon végzett munka pénzbeli értékét - megállapítható, hogy a nők fizetetlen háztartási munkájukkal 172%-kal többel járulnak hozzá családjuk boldogulásához.
A jelenlegi helyzetre megoldást jelentene, ha az állam nagyobb figyelmet fordítana a nők helyzetének javítására, az esélyegyenlőség biztosítására. A családpolitikának lehetőséget kellene teremteni arra, hogy a nők mind belső igényüknek, mind társadalmi feladataiknak eleget tudjanak tenni. Nagy előrelépést jelentene a részmunkaidős foglalkoztatás, és a távmunka elterjedése, bővítése, mely állami szerepvállalás nélkül (adókedvezmények, tb csökkentése) nehezen tudna megvalósulni. A lakosság körében rendkívül nagy a fogadókészség ezen foglalkoztatási formák iránt, főleg azért, mert így lehetőség nyílik arra, hogy a nő a kereső tevékenység mellett családjára is kellő időt fordítson.

Forrás:

  • Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001- Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon.
  • Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001- Pongrácz Tiborné: A család és a munka szerepe a nők életében.
  • Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001- Spéder Zsolt: Gyermekvállalás megváltozott munkaerő-piaci körülmények között.
<<vissza

 

 



Frauen in der Familie in Ungarn

In den letzten Jahrzehnten, hauptsächlich nach der Wende veränderte sich die gesellschaftlich-wirtschaftliche Entwicklung des Landes, parallel damit wurde auch die Lage der Frauen in der Gesellschaft, auf dem Arbeitsmarkt und in der Familie umwertet.

Es ist allgemein bekannt, dass vor der Wende in Ungarn – weil es keine Arbeitslosigkeit gab - fast alle gearbeitet haben. Nur „die arbeitende Frau“ wurde für wertvolles Mitglied der Gesellschaft gehalten, demzufolge wurden die nur Hausarbeit verrichtenden Frauen negativ beurteilt.

Diese Beurteilung hat sich nicht einmal in den Jahren nach der Wende verändert. Früher haben die Frauen wegen des Systems gearbeitet, heute sind die Familien wegen finanziellen Problemen gezwungen, dass sowohl der Mann als auch die Frau arbeiten. Die meisten halten aber die traditionelle Rollenverteilung in der Familie für ideal. Dadurch kann man begründen, warum das Familienleben für viele ungarische Mütter wichtiger als der Karrierebau ist.

Summa summarum kann man sagen, in unserer Heimat – wegen Mangel an entsprechenden finanziellen Verhältnissen – können sich heutzutage nur wenige Familien erlauben, dass die Frau zu Hause bleibt und ihre Zeit der Familie und der Kindererziehung widmet. Deswegen müssen die Frauen mehr Last als die Männer tragen, sie sollen ja den Erwartungen sowohl in der Familie als auch in der Arbeitstelle entsprechen. Erfahrungsgemäß übernehmen die Frauen in Ungarn – neben ihrer Arbeit –von den Aufgaben zu Hause einen größeren Teil als die Männer. Laut der Studien – in denen der geldliche Wert der zu Hause verrichteten Arbeit eingeschätzt wurde, wurde festgestellt, dass die Frauen durch ihre unbezahlte Hausarbeit 172 % mehr zum Wohlergehen der Familie beitragen.

Die jetzige Lage könnte verbessert werden, wenn der Staat mehr Aufmerksamkeit auf die Verbesserung der Lage der Frauen und die Sicherung der Chancengleichheit richten würde. Die Familienpolitik soll es möglich machen, dass die Frauen sowohl ihre inneren Ansprüche als auch ihre gesellschaftlichen Aufgaben erfüllen können. Die Verbreitung des Teilzeitjobs und der Fernarbeit wäre ein großer Vorschritt, das kann aber ohne den Teilnahme des Staates (Steuerbegünstigung, Verminderung der Sozialversicherungs-einzahlung) nur schwierig verwirklicht werden. Die Bevölkerung wäre bereit, diese Beschäftigungsarten anzunehmen, weil es so für die Frauen möglich wäre, neben ihrer geldverdienenden Tätigkeit mehr Zeit für die Familie zu widmen.

<<zurück


 

 

 


 

Magyar nők a munkaerőpiacon>> Frey Mária: Nők a munkaerőpiacon>>
   
   

 

 

<<vissza

 

 

 


Magyar nők a munkaerőpiacon

Magyarországon a rendszerváltás előtt - munkanélküliség nem lévén - a munkavállalási korú nők túlnyomó többsége dolgozott. Így a nők gazdasági aktivitásának magas szintje azt eredményezte, hogy munkaerő-piaci részvételük messze felülmúlta a fejlett piacgazdaságokét, sot magasabb volt még a tradicionálisan élen járó skandináv országokénál is.

Ennek fő oka, hogy Magyarországon, a többi szocialista országokhoz hasonlóan a nők tömeges munkába állítása volt jellemző. Ez a folyamat az 50-es évektől kezdődött, és alá volt vetve annak a propagandának is, miszerint csak a "dolgozó nő" a társadalom értékes tagja. Ebben az értékítéletben pedig benne volt a "csak" anyák, háziasszonyok lebecsülése is.

Fordulatot a 90-es évek eseményei hoztak. Ekkor ugyanis drasztikusan visszaesett a foglalkoztatottak száma, a tartós munkanélküliség folyamatosan emelkedett, és a munkaerőpiac tömeges elhagyása volt jellemző. A női foglalkoztatottság Magyarországon a 90-es évek végére nagyjából az Európai Uniós átlagnak megfelelően alakult.

Bár a foglalkoztatási szint azonos, a két eredmény más-más folyamat révén jött létre. Míg nálunk a magas foglalkoztatási szint csökkenése figyelhető meg, addig a nyugat-európai országokban ezen érték mögött egy szerves gazdasági, társadalmi fejlődés áll.

A nők gazdasági aktivitását nagyban befolyásolja a gyermeknevelés. A férfiak körében ez annyiban meghatározó, hogy a vállalt gyermekek száma - lényegében függetlenül a gyerek korától - valamelyest növeli a munkavállalás valószínűségét. A nőknél azonban más a helyzet.

Az alábbi táblázatból megtekinthető, hogy milyen mértékben változik a foglalkoztatási arány az életkor, és a családban élő gyerekszám függvényében.


A nők foglalkoztatási rátája, életkoruk és gyerekeik száma szerint 1997 (%)

26-29
36-39
46-49
Gyermektelen
82
82
71
1 gyermek
52
80
71
2 gyermek
35
78
62
3 és több gyermek
11
41
40

Forrás: Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001 - Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon

A foglalkoztatási szint visszaesése inkább a fiatal nőknél figyelhető meg, hiszen itt már az első vállalt gyermeknél is jelentős csökkenés tapasztalható a többi korcsoporthoz képest. A gyermekek számának növekedésével pedig arányosan csökken a foglalkoztatás, a 26-29 évesek között ez fokozottabban jelentkezik. Három és több gyermek vállalása a fiatal nők esetében pedig már csaknem 10%-os szintre csökkenti a foglalkoztatás valószínűségét.

Mindennapos tapasztalatok azt mutatják, hogy az országban ritkán dolgoznak a nők és a férfiak ugyanazon pozícióban egyazon munkahelyen. A nők többsége az úgynevezett nőies, feminizálódott szakmában dolgozik (például: pedagóguspálya, egészségügyi ápolók, kozmetikusok, stb.). Néhány éve ez az elkülönülés élesebben jelentkezett, manapság ez már kevésbé jellemző, de vannak olyan területek, ahol még ma is így van.

A fő probléma az, hogy a nőies foglalkozásba elérhető keresetek jóval alacsonyabbak, mivel nem esik egyenlő megítélés alá a férfiak és nők által végzett munka. A nőnek szinte kétszer annyit kell teljesítenie, ahhoz, hogy a férfiakéhoz hasonlóan értékeljék a munkáját.

Annak okát, hogy a nőies szakmákban az elérhető keresetek jóval alacsonyabbak, talán az a Magyarországon nem kellőképpen felismert jelenség adja, mely szerint a nők által végzett tevékenységeket a társadalom kulturálisan erőteljesen alulértékeli.
Fontos azonban figyelmet fordítani annak a felmérésnek az eredményére, melyben matematikai-statisztikai módszerekkel megbecsülték a háztartásban végzett munka pénzbeli értékét. A férfiak általában 29 százalékponttal keresnek többet a főmunkahelyükön, mint a nők; a nők azonban fizetetlen otthoni munkájukkal (főzés, gyermekgondozás, takarítás, mosás, vásárlás) 172%-kal többel járulnak hozzá a családok boldogulásához; azaz a főmunkahelyi és a fizetetlen munkaérték együttesen a nők esetében magasabb (Forrás: Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001-Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon).

A felmérés eredményei jelzik, hogy az országban sok még a teendő annak érdekében, hogy a nők társadalmi megítélése javuljon, elvégzett munkájuk pedig mind erkölcsi, mind pénzügyi tekintetben hasonló értéket képviseljen a lakosság szemében, mint a férfiaké.

Felhasznált irodalom:

  • Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001-Frey Mária: Nők és férfiak a munkaerőpiacon.
  • Szerepváltozások, Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001- Spéder Zsolt: Gyermekvállalás megváltozott munkaerő-piaci körülmények között.

<<vissza




Ungarische Frauen auf dem Arbeitsmarkt

Vor der Wende - weil es keine Arbeitslosigkeit gab - haben die meisten Frauen gearbeitet. So hat das hohe Arbeitsniveau der Frauen in der Wirtschaft ergeben, dass ihre Beteiligung am Arbeitsmarkt weit die Beteiligung der entwickelten Marktwirtschaften überholt hat, sie war sogar höher als die der traditionell führenden skandinavischen Länder.

Dessen Hauptgrund war, dass die Frauen in Ungarn - den anderen sozialistischen Ländern ähnlich - massenweise in die Arbeit eingestellt wurden. Dieser Prozess begann in den Fünfzigern - damals entwickelte sich die Propaganda, dass die arbeitende Frau ein wertvolles Mitglied der Gesellschaft ist. In diesem Werturteil war auch das enthalten, dass die Frauen, die "nur" Mütter und Hausfrauen sind, zu unterschätzen sind.

Die Ereignisse der Neunziger haben eine Wendung mitgebracht. Die Anzahl der Beschäftigten ist drastisch gesunken, die dauerhafte Arbeitslosigkeit wurde ständig größer, die Menschen haben massenweise den Arbeitsmarkt verlassen. Die Beschäftigung der Frauen in Ungarn hat sich am Ende der Neunziger dem EU-Durchschnitt entsprechend gestaltet.

Obwohl die Beschäftigungsniveaus gleich sind, haben sie sich durch andere Prozesse ergeben. Solange man in Ungarn den Rückgang des hohen Beschäftigungsniveaus beobachten kann, steckt sich in den Westeuropäischen Ländern hinter diesem Wert eine organische wirtschaftliche und gesellschaftliche Entwicklung.

Die wirtschaftliche Aktivität der Frauen wird stark von der Kindererziehung beeinflusst. Bei Männern spielt dieser Aspekt nur in der Hinsicht eine Rolle, dass die Anzahl der Kinder - unabhängig vom Alter der Kinder - einigermaßen die Wahrscheinlichkeit der Arbeitnahme steigert. Bei den Frauen sieht es aber anders aus.

In der folgenden Tabelle ist anzusehen, in welchem Maße sich die Beschäftigungsverhältnisse abhängig vom Alter und der Kinderzahl der Familie verändern.

Beschäftigungsrate der Frauen dem Alter und der Kinderzahl entsprechend 1997 (%)

26-29
36-39
46-49
Kinderlos
82
82
71
1 Kind
52
80
71
2 Kinder
35
78
62
3 und mehr Kinder
11
41
40

Quelle: Rollenveränderungen, Bericht über die Lage Frauen und Männer 200, Mária Frey: Frauen und Männer auf dem Arbeitsmarkt.



Den Rückgang des Beschäftigungsniveaus kann man lieber bei jungen Frauen beobachten, weil die Beschäftigung im Vergleich mit den anderen Altersklassen schon bei der Geburt des ersten Kindes nachlässt. Sie nimmt parallel mit der Zunahme der Kinderzahl ab, diesen Prozess kann man besonders unter den 26-29 jährigen bemerken. Wenn eine junge Frau 3 oder mehr Kinder hat, kann sie nur mit 10 % - Wahrscheinlichkeit einen Arbeitsplatz finden.

Die Frauen und die Männer arbeiten erfahrungsgemäß nur selten in derselben Position im demselben Arbeitsplatz. Die meisten Frauen arbeiten in den sogenannten weiblichen, feminististischen Berufen (z.B. als Lehrerin, Krankenschwester Kosmetikerin usw.). Vor einigen Jahren war die Differenzierung noch stärker, heutzutage ist es nicht mehr so charakteristisch, obwohl es noch Bereiche gibt, wo sich nichts verändert hat.

Das Hauptproblem ist, dass man in den typischen Frauenberufen viel weniger verdienen kann, weil die verrichtete Arbeit der Frauen und der Männer anders beurteilt wird.


<<zurück


 

 

 

 

 

 

Nők a közéletben>> Tanulmányok>>
Lévai Katalin-Kiss Róbert: Nők a közéletben>>  

 

 

<<vissza

 

 

 

 

 

 


Nők szerepe a közéletben

A nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása a világ számos országában a politikai vezetés legfontosabb célkitűzései között szerepel. Sikerült ugyanis felismerni, hogy az elmúlt évtizedekben az egyenlő bánásmód elve még mindig nem érvényesül teljes mértékben a gyakorlatban. Márpedig a nők hátrányos megkülönböztetése szerepvállalásuk régi, elavult felfogások keretei közé szorítása napjaink társadalmában elfogadhatatlan.

Nem kell azonban azt hinnünk, hogy a fenti probléma kizárólag a fejlődő társadalmak, vagy a volt szocialista, kelet-európai országok sajátossága. Napjainkban nincs egyetlen olyan ország sem, ahol a nők ugyanolyan lehetőségeket élveznének a törvényhozói, adminisztratív, és bírói hatalom gyakorlásában mint a férfiak. Jól tükrözik ezt azok a felmérések is, melyek a nők közéletbeli szereplését mutatják a különböző országokban.
Bár 1995 és 2000 között a nők részvétele a politikai életben 10%-ról 12%-ra emelkedett a világ országaiban, ez az arány még mindig nagyon alacsony. A növekedés ellenére az egyes országok statisztikai adatai nagyban eltérnek. A skandináv országokban a nők részvétele a politikai életben 38%-os, a két amerikai kontinensen 16%, Európában és Ázsiában kb. 13% (UNDP 2000). Európán belül Magyarországon ez az érték 8%.(UNICEF 1999).


Hazánkban a közéletben résztvevő nők számának növelésére hatékony módszer lehetne a nyugat-európai országokban már sikeresen alkalmazott kvótás választási rendszer. Ennek a lényege az, hogy a képviselői helyek bizonyos százalékát fenntartják a nők számára, és ezeket a helyeket a választást követően csak nők tölthetik be.
Felmérések bizonyítják azonban, hogy Magyarországon megoszlanak a vélemények a kvótás rendszerrel kapcsolatban.
A megkérdezettek egyik fele mereven elzárkózik ettől a lehetőségtől. A másik rész pártolja ezt a technikát, egynegyed részük teljes mértékben, ugyancsak egynegyed részük pedig bizonyos feltételekkel.
A véleményeket nagyban befolyásolja az iskolai végzettség. Minél magasabb végzettségű valaki, annál valószínűbb, hogy ellenzi a kvótás rendszert. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a diplomával rendelkezők saját képességeiket akarják próbára tenni, meg akarják mérettetni magukat a választásokon, ennek pedig egyik erőfeltétele, hogy mind a nők, mind a férfiak hasonló esélyekkel induljanak.

A nők közéleti szerepvállalását nagyban befolyásolja a társadalom női szerepfelfogása. Felmérésekből kiderül, hogy Magyarországon sok esetben a nők is, szerepüket elsősorban a családi környezetben határozzák meg, a gyermeknevelési, háztartási feladatokat helyezve előtérbe.
Az iskolai végzettséggel arányban nő az úgynevezett modernebb felfogást képviselők száma. Az ő véleményük szerint egy nőnek a családi feladatok mellett szakmai karrierjére is oda kell figyelni, vagyis arra, hogy a szakmájában sikereket tudjon elérni. Ez az a réteg, mely szeretné kamatoztatni megszerzett tudását, tapasztalatait, nem utolsó sorban pedig kipróbálni magát a mindennapi életben.

Számításba véve azt a tényt, miszerint a nők maguk is másképp ítélik meg a társadalomban betöltött szerepüket, elmondható, hogy a politikában, közéletben való részvétel nem kizárólagos mutatója az esélyegyenlőségnek. Tény, hogy a nők aránya ebben a szférában jelenleg rendkívül alacsony, és mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ez a tendencia belátható időn belül változzon. Ugyanakkor számításba kell venni azokat a nőket is, akik erre nem éreznek elhivatottságot, kellő hajlamot, akik sokkal fontosabbnak tartják a gyermeknevelést, családjukkal való törődést.

Mindezek figyelembe vételével az esélyegyenlőségi politikának, lehetőséget kellene teremteni arra, hogy a nők szabadon megválaszthassák a számukra legmegfelelőbb életmódot. Mindent el kell követni, hogy szerepvállalásuk régimódi társadalmi megítélését felszámolják, érvényesülésüknek ne legyenek akadályozó tényezői.

Forrás:

  • Kovács Tibor: Tények, adatok- Nők a közéletben és a hatalomban (Tanulmány)
  • Zentai Violetta: Nők és férfiak a politikában: megosztott és megosztólehetőségek (Tanulmány)
  • Tóth Andrea: "Lehet-e egy fiúból miniszterelnök?" - A nők részvételének változásai az európai országok döntéshozatalában.
<<vissza

 

 

 

 

Egerszegi Dorottya: Mindennapjaink része a diszkrimináció>>
Lévai Katalin: Feminizmustörténet>>
Vélemények az esélyegyenlőségről Magyarországon>>
Esélyegyenlőség>>
Pető Andrea: Esélyegyenlőség>>
Egyezmény a nők elleni hátrányos megkülönböztetés minden formájának megszüntetéséről>>
Női szerepvállalások-társadalmi sztereotípiák>>
Nők és a vezetés>>
Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal>>

<<vissza

 

 

 

 

 

 

 

Esélyegyenlőség

A nemek közötti diszkrimináció felszámolása, a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség biztosítása egyre nagyobb jelentőséggel bír a világ számos országának jogalkotásában. Az egyenlő esélyek biztosítására irányuló politika - változó tartalommal ugyan - de szinte a kezdetektől fogva az Európai Unió legfontosabb célkitűzései között szerepel.

Különbséget kell tenni azonban egyenlő bánásmód biztosítása és az esélyegyenlőség politikája között. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód biztosítása a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetés, azaz a diszkrimináció tilalmát jelenti.

Ezzel szemben az esélyegyenlőségi politika azt kívánja meg a tagállamoktól, hogy tegyenek lépéseket a nők tényleges egyenjogúsága érdekében az élet legkülönbözőbb területein.

A diszkrimináció tilalma az EU politikájában nem kizárólag a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetést tiltja, hanem a nemek közötti diszkriminációt jelenti. Ezek szerint a férfiak ugyanúgy élhetnek ezekkel a jogokkal mint a nők. Tény azonban, hogy a gyakorlatban a férfiakat sokkal kevesebb hátrányos megkülönböztetés éri, mint a nőket.


A negatív diszkriminációnak számos hatályos jog, rendelet próbál gátat vetni, előrelépést mégis az jelentené, ha ezeket a rendelkezéseket minél jobban át lehetne ültetni a gyakorlatba. A tényleges érvényesülésnek azonban társadalmi, politikai és jogi feltételei vannak.
Számos szakirodalom szerint a gyakorlatbeli megvalósulás csakis egy társadalmi rekonstrukciós politika keretében érhető el. Ez azt jelenti, hogy a rekonstrukciós politika az ellen a társadalmi meggyőződés ellen lépne fel, miszerint a nő alacsonyabb rendű és sokkal kevésbé értékes tagja a közösségnek.

Az ilyen társadalmi rekonstrukciós politika kapcsán azonban felvetődik a kérdés, hogy akarja e a társadalom, azaz megérettek-e a társadalmi és politikai feltételek.
Hazánkban elsősorban a jogharmonizáció bizonyul olyan kényszerítő elemnek, mely meghozhatja a várt gyakorlati eredményeket. Az egyes EU-tagálamok tapasztalatai ugyanis azt mutatják, hogy az alkalmazkodási kényszer lehetőséget teremthet arra, hogy a jogi változás képes lehet alapvető gyakorlati változást indukálni.


Magyarország esélyegyenlőségi politikáját Brüsszel is segíti a közösségi akcióprogramon keresztül. A Negyedik Akcióprogramhoz csatlakozott hazánk, amely elősegíti a magyar jogalkotás, és jogalkalmazás közelítését az Európai Unió és a tagállamok gyakorlatához. Célként szerepel többek között a mainstreaming-elve, ( a nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítése minden közösségi és tagállami szakpolitikában ); az esélyegyenlőség érvényesítésére ösztönzés az élet minden területén ( például a gazdasági életben, oktatásban, munkaerőpiacon ); jogérvényesítés segítése.


Általános megállapítás azonban, hogy a nők hátrányos helyzetének legfőbb oka elsősorban a mélyen rögződött előítéletekben, a nők és az esélyegyenlőség előítéletes társadalmi megítélésében keresendő.
Ezért legfőbb teendő - a többi tagállamhoz hasonlóan - a közvélemény formálása, a női esélyegyenlőség társadalmi javítása, és a nőkkel szembeni előítéletek visszaszorítása érdekében.

 

Forrás:

  • Gyulavári Tamás-Kardos Gábor: Egyenlőbben! A nők és férfiak esélyegyenlősége az Európai Unióban és Magyarországon. (INDOK) Budapest, 2000.

<<vissza



Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal
(Esélyegyenlőségi miniszter: Dr. Lévai Katalin)

Az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal elsődleges feladata, hogy azonosítsa a társadalmi kirekesztés legfőbb okait, és a legelesettebb csoportokra összpontosítson. Koordinálja a tárcáknál folyó munkát és a forrásokat, segítse a tárcákat abban, hogy tevékenységükben azonos elvek szerint jelenjenek meg a különböző okok miatt hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esélyegyenlőségének szempontjai.

A koordinációs tevékenység kiterjed a különböző társadalmi csoportokra, így különösen a nőkre, a gyermekekre, az időskorúakra, a fogyatékosokra, a romákra, a hátrányos helyzetű településeken élőkre és az eseti, aktuális gazdasági döntések által hátrányos helyzetbe kerülőkre.

1. A Romaügyi Hivatal
(A roma ügyek politikai államtitkára: Teleki László)

A 2003. július 21. napján hatályba lépett 107/2003. (VII. 18.) Korányrendelet alapján a cigányság társadalmi integrációjának előmozdításával, életkörülményeik javításával és szervezeteivel való kapcsolattartás terén jelentkező kormányzati teendőket az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter a roma ügyekért felelős politikai államtitkár közreműködésével látja el.
Munkájukat -az Esélyegyenlőségi Kormányhivatal jogállására vonatkozó külön korányrendelet megalkotásáig a Miniszterelnöki Hivatal keretében működő, önálló feladatkörrel rendelkező Romaügyi Hivatal segíti.


2. Civil Kapcsolatok Igazgatósága
(A civil kapcsolatok politikai államtitkára dr. Baja Ferenc)

Az esélyegyenlőségi tárca nélküli miniszter hatásköréről szóló kormányrendelet a miniszter feladatai között sorolja fel "az autonóm civil társadalmat partnernek tekintő állam" kormányzati alapelvet tükröző stratégia megvalósítása érdekében a minisztériumok civil társadalommal kapcsolatos tevékenységnek koordinálását, a nonprofit jogalkotásban történő közreműködést, a civil társadalom és szervezetek képviselőivel folytatott együttműködést.

A miniszter munkáját segítő kabinetben a fentiek megvalósulását politikai államtitkár irányítja, az Esélyegyenlőségi Kormányhivatalban - az operatív feladatok ellátására - Civil kapcsolatok Igazgatósága létrehozására került sor.


3. Esélyegyenlőségi Igazgatóság
(Esélyegyenlőségi igazgató: Menyhártné dr. Zsíros Mária)

I. A Nők és Férfiak Esélyegyenlőségi Koordinációs Iroda

Az iroda kormányzati főfelelőssége a nemek közötti társadalmi egyenlőség érvényesítésének elősegítése, a különböző minisztériumok ide vonatkozó intézkedéseinek koordinálása (gender mainstreaming), ezáltal a meglévő források (anyagi, szellemi, információs) gazdaságosabb, hatékonyabb összehangolása. Ezáltal egy koherens és az Európai Unió célkitűzéseivel minden területen konzisztens nőpolitika létrehozása, melyek a következő fő területeken érvényesülnek: foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika, gazdaságpolitika és oktatáspolitika.

A munka fő területei:

  • A nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítására törekvő kormányzati politika
  • Közvélemény- és szemléletformálás
  • Tájékoztatási rendszer
  • A nők és férfiak esélyegyenlőségéért dolgozó civil szervezetek hálózatainak tájékoztatását és aktivitását segítő regionális központok létrehozása
  • Nemzetközi kapcsolatok

A nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítására törekvő kormányzati politika

Feladat a nemek esélyegyenlőségét elősegíteni hivatott Európai Uniós politikai-stratégiai célkitűzések érvényesítése, megismertetése az érintett tárcák számára, valamint a hosszú és középtávú fejlesztési dokumentumokban lefektetett célok végrehajtásának monitorozása.

A gender mainstreaming politikája azt jelenti, hogy minden Európai Közösségi és nemzeti szintű politika tervezése és végrehajtása során egyaránt figyelembe kell venni, hogy az a társadalmi egyenlőséget/egyenlőtlenséget hogyan befolyásolja. A közösségi és nemzeti szakmapolitikákat úgy kell kialakítani, hogy azok az egyenlőtlenség felszámolásának irányába hassanak.
Feladat továbbá a Nemzeti Fejlesztési Tervben meghatározott célok érvényesítése és Strukturális Alapok fogadására való felkészülés nemek esélyegyenlőségi szempontjainak kidolgozása, értékelése és monitorozása.

Közvélemény és szemléletformálás

A közvéleményben meglevő sztereotip szerep-felfogások, előítéletek csökkentése, illetve a kormányzati nőpolitika széleskörű megismertetése érdekében intenzív és folyamatos jelenlétre van szükség az írott és elektronikus sajtóban. Mindezek érdekében információs és közfigyelem felkeltő kampányok is kerülnek szervezésre.
A prostitúció és az emberkereskedelem, valamint a nők szexuális célú kihasználásának megakadályozása céljából a tervek között szerepel még egy közvélemény formáló kampány indítása, valamint aktív együttműködés kialakítása az EU tagállamainak nőkereskedelem ellen fellépő civil szervezeteivel.

Tájékoztatási rendszer

A nők és férfiak gazdasági, szociális, kulturális helyzetével kapcsolatban alapvetően fontos a statisztikai, szociológiai adatok, információk gyűjtése és rendszerezése. Ez feltétele annak, hogy az osztály mint szolgáltató állami szervezet is működhessen, pontos adatokat nyújtson a kormányzati és a civil szervezeteknek, döntéshozóknak és az állampolgároknak egyaránt.
Különböző szakmai kiadványok megjelentetése: évente statisztikai zsebkönyv a nők és férfiak helyzetéről, Szerepváltozások címmel könyvsorozat, információs anyagok, ENSZ és Európai Uniós dokumentumok.

A nők és férfiak esélyegyenlőségéért dolgozó civil szervezetek hálózatainak tájékoztatását és aktivitását segítő regionális központok létrehozása

A női civil szervezetek támogatása és erősítése a jelenlegi EU tagállamok női NGO-i és a magyar női NGO-k együttműködésével.
Esélyegyenlőségi hálózat: mely a megyei központokban jogvédő, tájékoztató és civil szervezeteket segítő feladatokat lát el, valamint esélyegyenlőségi tanácsadókat képez.

Nemzetközi kapcsolatok

Nemzetközi kapcsolatok terén az ENSZ (CEDAW) Női Jogi Egyezmény kapcsán felmerült kötelezettségek teljesítésének koordinálásának a Nemek Esélyegyenlősége Tanács közreműködésével.
A magyar részvétel koordinálása az alábbi Európai Uniós programokban:
Nők és férfiak Esélyegyenlősége Akcióprogram, EQUAL, PHARE, DAPHNE.


II. Fogyatékosügyi Koordinációs Iroda
(Fogyatékosügyi miniszteri biztos: Farkas Jácint)

Feladatok:

  • Közreműködik az esélyegyenlőségi miniszter és a fogyatékosügyi miniszteri biztos döntéseinek előkészítésében és végrehajtásában
  • Kormányzati és Uniós forráselosztásnál - a bizottságokban való aktív közreműködéssel - elősegíti a fogyatékos emberek esélyegyenlőségének megteremtését
  • Koordinálja a tárcák közötti együttműködést a fogyatékos ügyben, elősegíti a minisztériumok közötti párbeszédet és közös programokat kezdeményez
  • Kapcsolatot tart és bevonja a döntés-előkészítés folyamatába az öt nagy érdekképviseleti szervezetet (MEOSZ, ÉFOÉSZ, SINOSZ, MVGYOSZ és az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete)
  • Kapcsolatot tart a mozgáskorlátozottak, értelmi fogyatékosok, autisták, látás- és hallássérültek regionális, megyei és helyi civil szervezeteivel, az önkormányzatokkal és az egyéb partnerekkel, a fogyatékossággal élő emberek esélyegyenlőségének biztosítása érdekében.

III. Esélyegyenlőségi Hálózat Koordinációs Iroda

A Köztársasági Esélyegyenlőségi Program egyik fő alappillére a nemzeti esélyegyenlőségi hálózat egész országra kiterjedő kiépítése, amely a kormányzati és civil szervezetek aktív és hatékony együttműködésére épül.
Ennek a folyamatnak a megszervezésére jött létre az Esélyegyenlőségi Hálózat Koordinációs Iroda, melynek feladata országos szinten a diszkriminációt elszenvedett, vagy azzal fenyegetett társadalmi rétegek (nők, fogyatékosok, romák, gyermekek, idősek, hátrányos helyzetű térségben élők) közvetlen és közvetett támogatása illetve a Nemzeti Fejlesztési Terv tervezésének és végrehajtásának fórumain az esélyegyenlőség térségi szemléletű és horizontális elveinek képviselete.

Az Esélyegyenlőségi Hálózat Koordinációs Iroda felügyeleti és működési hatáskörébe tartoznak:


1. megyei esélyegyenlőségi koordinációs irodák
2."Élhetőbb Falu" Program programirodája
3. a Kormányhivatal mellett működő információs és tanácsadó szolgálat
·4.a jelenleg kialakítás alatt álló két kísérleti Esélyegyenlőségi Iroda (Debrecen, Budapest)

Az esélyegyenlőség intézményrendszerének bevezetéséhez szükség van a hálózat széleskörű, hazai megismertetésére, a szakemberek és érintettek összefogására, valamint az informatikai háttér biztosítására.

A már működő, az esélyegyenlőség profiljában tartozó, létező hivatalos intézmények és civil szervezetek képviselőinek megkeresése, illetve olyan személyek felkérése, akik szervezeti formában egyenlőre nem kapcsolódnak esélyegyenlőségi szervezetekhez, de érdeklődési körükbe tartozik, illetve hivatalból foglalkoznak vele.


Forrás: Tárcatükör 2003. (Esélyegyenlőségi Kormányhivatal)

<<vissza

 

 

 

 

 

CIVIL NŐSZERVEZETEK LISTÁJA

 

Autonóm Szakszervezetek Szövetsége Nők az Esélyért Bizottsága
1068 Budapest, Benczúr u. 45.
Tel.:36-1-351-1877
Fax:36-1-342-9975
Képviselője: Kádár Zsuzsa


Civil Ombudsnő Program Alapítvány
1056 Budapest, Szerb u. 8.
Tel.: 36-1-266-9833 mellék: 2038
Fax: 36-1-266-1008
adamik@ludens.elte.hu
Képviselője: Adamik Mária


Diplomás Nők Magyarországi Szövetsége
1062 Budapest, Andrássy út 124.
Tel.:36-1-312-5071
Fax: 36-1-331-9734


Egyenlő Esélyek Alapítvány
1142 Budapest, Ráskay Lea u. 51.
Te.: 36-1-222-3951
Fax.:36-1-216-1310
esely@freemail.hu
Képviselője: Lévai Katalin, Fábián Katalin


Első Magyar Vidéki Nőegylet
6000 Kecskemét, Vaspálya út 3.
Tel.:36-76-321-081 vagy 361-4086
Fax: 36-76-321-081
Képviselője: Kissné Kollár Eszter


Európai Nők szövetsége
7400 Kaposvár, Szent Imre u. 14. (Pf. 217.)
Képviselője: Abonyi Zsuzsanna, Varga Zoltánné


FŐNIX - Újrakezdő Nők Egyesülete
2365 Inárcs, Május 1 u. 27.
Tel.: 36-29-371-563 vagy 06-20-9511927
Képviselője: Dr. Botta Ádámné
fonix@drotposta.hu


Közéleti Roma Nők Egyesülete
1053 Budapest, Magyar u. 3.
Tel.: 36-1-266-5615 vagy 36-1-266-9779
Fax: 36-1-266-5615
romanok@axelero.hu
Képviselője: Kozma Blanka


Magyar Nők Szövetsége
1062 Budapest, Andrássy út 124.
Tel.: 36-1-331-9734
Fax: 36-1-331-9734
Képviselője: Dr. Asbótné Thorma Judit


Magyar Női Akadémia
1062 Budapest, Andrássy út 124.
Tel.: 36-1-331-9734
Fax: 36-1-331-9734
Képviselője: Dr. Asbótné Thorma Judit, Dr. Tóth Andrea


Magyar Polgármesternők Országos Szövetsége Egyesület
3013 Ecséd, Akácfa u. 101.
Tel.:-36-37-358-028
Fax: 36-37-358-028
Képviselője: Dr. Bóta Julianna


Magyarországi Női Alapítvány - MONA
1136 Budapest, Tátra u. 46. III./3.
Posta: 1537 Budapest, Pf. 453/277.
Tel.: 36-1-350-1311 vagy 36-1-412-0383
Fax: 36-1-329-8755
mona.fwh@axelero.hu
http://www.mona-hungary.org
Képviselője: Zentai Violetta, Lestál Zsuzsa


Magyar Internetező Nők Egyesülete - MiNők
1063 Budapest, Szondi u. 72. II. 22.
Tel.: 36-1-302-02-09
minok.hu@lezlisoft.com
http://www.minok.hu
Képviselője: Csapó Ida


Magyar Üzletasszonyok Egyesülete
1024 Budapest, Rómre Flóris u. 22-24.
Tel: 36-1-212-21-79
Képviselőjá: Járfás Lászlóné, Soltész Anikó


Nők a Balatonért Egyesület
8230 Balatonfüred, Keöd J. u. 7.
Tel.: 36-87-342-818
Fax: 36-87-342-818
Képviselője: Simonné Zákonyi Tünde


NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület
1447 Budapest, Pf. 502.
Üzenet/fax: 36-1-267-4900
Segélyvonal bántalmazott nőknek és gyerekeknek: 06-80-505-101
(18 és 22 óra között hívható)
nane@posta.net
http://www.nane.hu
Képviselője:Wirth Judit


Zalai Nők Egyesülete
8900 Zalaegerszeg, Kisfaludy u. 7-11.
Tel: 36-92-314-580
Fax: 36-92-314-296
nadraip@axelero.hu
Képviselője: Nadrai Lászlóné Lippai Mária

  <<vissza


 

 

 

 

 

 

Esélyegyenlőség

Habeas Corpus

MONA

MiNők

NANE

VELVET

Zalai Nők Egyesülete

 

<<vissza

 

 

 

 

 

HASZNOS IRODALOM

 

Női esélyegyenlőséggel, nők helyzetével kapcsolatos, a CELODIN Zalai Alapítvány irodájában is megtalálható könyvek:

 

1.Lévai Katalin- Kis Róbert- Gyulavári Tamás: Vegyesváltó- pillanatképek nőkről, férfiakról
Kávé Kiadó 1999.

2. Lévai Katalin: A nő szerint a világ
Osiris Kiadó 2000.

3.Lévai Katalin: Pillangóhatás
Osiris Kiadó 2003

4. Esélyek és formák. A nők gazdasági aktivitásának növelésére a Dél - Dunántúlon
Phare 2000.

5.Lévai Katalin- Tóth István György: Szerepváltozások, jelentés a nők helyzetéről
TÁRKI 1997.

6. Pongrácz Tiborné - Tóth István György: Szerepváltozások, jelentés a nők helyzetéről
TÁRKI 1999.

7. Szerepek, szabályok, számok (Férfiak és nők a politikában)
Magyarországi Női Alapítvány 2001.

8. Magyarország IV. és V. kormányzati jelentése az ENSZ számára a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről
Szociális - és Családügyi Minisztérium 2000.

9. Kristina Popova - Petar Vodenicsarov- Snezana Dimitrova: Nők, férfiak a múltban
Nemzetközi Balkanisztikai Tanulmányok Szemináriuma
Dél- nyugati Egyetem 2002.

10. 100 szó az egyenlőségről (A férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos kifejezések szójegyzéke)
Szociális és Családügyi Minisztérium 2000.

11.Nők és férfiak Magyarországon 2000
Szociális és Családügyi Minisztérium 2001.

12.Nők és férfiak Magyarországon 2001
Szociális és Családügyi Minisztérium 2002.

13. Ferge Zsuzsa: Elszabaduló egyenlőtlenségek
ELTE Szociológiai Intézet 2000.

14.Családi vállalkozások Magyarországon
Seed Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány 1997.

15. A nők munkaerőpiaci helyzete Magyarországon- A vállalkozás, mint alternatíva
Seed Kisvállalkozás-fejlesztési Alapítvány 1997

16. Nők a vállalkozásban, nők a munkaerőpiacon képzés az esélyegyenlőség javításáért
Nyitott Szakképzésért Közalapítvány 2001.

17. Elisabeth Badinter: A szerető anya
Csokonai Kiadó 1999.

18. Madonna Kolbenschlag: Búcsúcsók Csipkerózsikának
Csokonai Kiadó 1999.

19.Joan Wallach Scott: Van-e a nőknek történelmük?
Balassi Kiadó 2001.

20. Schadt Mária: A "feltörekvő dolgozó nő"
Pannónia Kiadó 2003.

21.Behálózva-A nők és a net
Magyar Internetező Nők Egyesülete 2002.

22.Halmai Gábor: A hátrányos megkülönböztetés
Aduprint/INDOK 1999.

23. Catharine A. MacKinnon: A feminizmus változásai
Pont Kiadó 2001.

24. Pongrácz Tiborné - Tóth István György-Nagy Ildikó: Szerepváltozások, jelentés a nők helyzetéről 2001.
TÁRKI 2001.


TANULMÁNYKÖTETEK

 

Tanulmánykötet I.:

1.Belinszki Eszter: A munka nemesít? Elméleti magyarázatok a nők munkaerőpiaci helyzetéről
In: Szociológiai Szemle 1997/1.

2.Tóth Olga: Attitűdváltozások a női munkavállalás megítélésében
In: Szociológiai Szemle 1995/2.

3. Fleischmann Edina: Dolgozó nők
In:cegnet.hu

4. Fleischmann Edina: A nők munkajogi helyzete
In: cegnet.hu

5.Gyulavári Tamás : Nők és férfiak esélyegyenlősége az Európai Unióban és Magyarországon
Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma 2000.

6.Albert Levente- Gyulavári Tamás: Mit tesz az EU a nők és a férfiak esélyegyenlőségéért?
In: Esély 2001/2

7. Zentai Violetta: Mit tehet az állam az esélyegyenlőség előmozdításáért különös tekintettel a nők helyzetére?
Közpolitikai Tanulmányok Központja 2003.


Tanulmánykötet II.:

1.Nagy Gyula:A nők munkaerő-piaci helyzete Magyarországon
Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ 2000.

2.Galasi Péter: A női- férfi kereseti különbségek Magyarországon
1986-1996
Országos Munkaügyi Kutató és Módszertani Központ 2000.


Tanulmánykötet III.:

1.Nagy Beáta: Nők a vezetésben

2.Nagy Beáta: Üzletasszonyok és üzletemberek: női és férfi vállalkozók az 1990-es évek elején
In: Szociológiai Szemle 1995/4

3.Nagy Beáta: Nők a politikában
In: Szociológiai Szemle 1994/4.

4. Nagy Beáta: Karrier női módra
In:tarki.hu/adatbank

5. Kiss Gáborné:A nők helyzete Magyarországon
In:puska.index.hu/upload/szocialpol


Tanulmánykötet IV.:


1. Frey Mária: A gyermeknevelési támogatásokat igénybe vevők és családi okból inaktív személyek foglalkoztatásának lehetőségei és akadályai
A HU 9918-13 Phare program keretében végzett statisztikai kutatás zárótanulmánya 2002.

2. 12.Frey Mária : Munkanélküliből lett vállalkozók
In: Szociológiai Szemle 1995/1.

3. Szilágyi Andrea: Női szerepelvárások-társadalmi sztereotípiák
In: Szocioinfo 2000/ január

Tanulmánykötet V.


1.Gere Ilona: Vállalkozó nők a mai magyar társadalomban
In: Közgazdasági Szemle 1996/december

2.Scharle Ágota: Önfoglalkoztatás, munkanélküliség és családi kisvállalkozások Magyarországon
In: Közgazdasági Szemle 2000/március

3.Hell Judit : A nemek szerepe a globalizálódó világban
In: Magyar Tudomány 2002/3.

4.Lévai Katalin: Feminizmustörténet II.-A jó családtól a munkahelyig- átlépés a magánszférából a közszférába
In: Esély 2000/2.

5. Hódító női menedzserek
In: Figyelő 2001.január 15.

6.Kozma Blanka- Koncz Katalin: Nők és megkülönböztetett támogatása az Egyesült Államokban, a tapasztalatok magyarországi használhatósága
In: Munkaügyi Szemle 1999/júl.-aug.

7. A nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének érvényesülése a munkához, szakképzéshez, szakmai előmenetelhez jutás, valamint a munkafeltételek terén
Készítette: Pécsi Tudományegyetem Munkajogi és Társadalombiztosítási Jogi Tanszék Tudományos Diákköre 2001.

Tanulmánykötet VI.:

1. Koncz Katalin: A bővülő női foglalkoztatás ára: a pályák elnőiesedése
In: Társadalmi Szemle 1994/8-9.

2. Koncz Katalin: Nők a rendszerváltásban
In: Társadalmi Szemle 1993/12.

3.Koncz Katalin: Nők és a munka világa
In: : INFO-Társadalomtudomány 1995/május

4.Nagy Beáta: Nők a gazdasági elitben: az "üvegplafon"
In: Info- Társadalomtudomány 1995/32

5.Tóth Olga : Hogyan egyeztethető össze a női munka a családi szerepekkel?
In: INFO-Társadalomtudomány 1995/május


6. Fábián Katalin: Nőmozgalmak
In: Társadalmi Szemle 1996/5.

 

Tanulmánykötet VII.:

1.Koncz Katalin: Nőszemközt - Pillanatkép a női civil szervezetek világtalálkozójáról
In: Társadalmi Szemle 1996/1.

2.Ónodi Irén:A Nők IV. Világkonferenciája - magyar szemel
In: Társadalmi Szemle 1996/4.

3.Koncz Katalin: Nőszemközt - Peking kapcsán a női munkáról
In: Társadalmi Szemle 1996/5.

4.Koncz Katalin: A nők társadalmi helyzete Magyarországon
In: Társadalmi Szemle 1995/3.

5. Lakatos Judit: Visszatérés a munkaerőpiacra a gyermekgondozási idő után
In: Statisztikai Szemle 2001/1.

6.Nagy Gyula: A nők gazdasági aktivitása és foglalkoztatottsága
In: Statisztikai Szemle 2001/1.

7.Galasi Péter: A női -férfi munkaerő-piaci részvételi különbségek 1993-2000
In: Statisztikai Szemle 2002/3.

8. Gere Ilona: A cigány nők vállalkozási esélyei
In: Esély 1997/2.

9. Neményi Mária- Tóth Olga: A nők társadalmi szerepének változásai
Ezredforduló 1998/1.


<<vissza